2019 Motogp 3. amerikai nagydíj összefoglaló
2019 Motogp 3. amerikai nagydíj összefoglaló Szerző: Király László GP-King 2019.04.15.
Újra itt vagyunk, megint egy amerikai Gp futam és egy újabb Marquez győzelem. Gondolta minden a Motogp-t kedvelő és követő rajongó, minden szakértő, kommentátor és újságíró. Mindenki. A fölényes argentin győzelem után vajon ki állíthatja meg COTA (Circuit of the Americas) királyát, a Motogp jelenlegi egyeduralkodóját, a versenyzőt, aki a pályán eddig megrendezett összes Gp futamot elképesztő fölénnyel nyerte, (szám szerint 6-ot) és spirituálisnak tűnő kapcsolatot ápol a fantasztikus létesítmény aszfaltcsíkjával? A válasz egyszerű, egyetlen egy valaki képes erre, maga Marc Marquez. Ezen a hétvégén újra megtanulhattuk, a kockás zászló felbukkanása előtt minden elképzelésünk csak feltételezés…
A csütörtöki sajtótájékoztató vidám pillanata volt, amikor egyik újságírói kérdésre válaszolva Marquez az első szerelmes csók átszellemült pillanatához hasonlította a Valentinoval végre összehozott argentin kézfogás momentumát, akkor, ott, az a békés pillanat egyszerűen magával hozta a versenyzők természetes viselkedését. A csatabárd tehát ideiglenesen el vagyon hantolva.
A pénteki szabadedzések folyamán a versenyzők szembesültek azzal a ténnyel, hogy a pálya előző években is folyamatosan romló minőségű aszfalt borítása 2019-re kritikán aluli állapotba került, számos versenyző cross pályához hasonlította a körülményeket, életveszélyes és a Motogp, illetve a létesítmény színvonalához méltatlannak titulálva azt. Marc Marqueztől megtudhattuk, hogy az idei évre igencsak megizmosodott Hondán egyetlen egyszer sem tudott stift gázt húzni a hátsó egyenesben, amikor megpróbálta, az egyenetlen aszfalton pattogó motor elkönnyült eleje azonnal eszeveszett szitálásba kezdett. Ez a körülmény kissé előre vetítette a később az eredmények által igazolt tényt, miszerint a többlet lóerő, ezen a versenypályán most bizony sokkal kevesebbet nyom a latba, mint egy stabilabban, kiegyensúlyozottabban viselkedő váz, futómű és versenyző keveréke.
It's still a bit wet out there! ???? HUGE moment for @marcmarquez93 on the back straight! I bet that surprised @TitoRabat! ⚠️ Marquez goes to the top by 5.6 seconds!!!????#AmericasGP ???????? pic.twitter.com/7HsMDnvwki
— MotoGP™ ???????? (@MotoGP) 2019. április 13.
Marquez motorján egyébként pénteken felbukkant egy a Ducatik lengővillájáról már jól ismert kiegészítő alkatrész, amelyet Marc kaján vigyorral az arcán „lengővilla merevítő berendezésnek” titulált. A Ducatinál ugyanezt az alkatrészt „gumi hűtő berendezésnek” nevezik, jó hír hogy Valentino is bejelentette igényét hasonló elem kipróbálására a gyári Yamahán és az Aprilia is elkészítette már hasonló megoldását. Kíváncsian várjuk, hogy a hangvillások és a kisebbik olasz márka mennyire lesz kreatívak az ominózus alkatrész elnevezésekor.
A péntek este a hepehupás aszfalt okozta felháborodáson túl a 69-es rajtszám visszavonultatásáról, és Nicky Hayden, illetve a Hayden család előtti tisztelgésről szólt. Újra láthattuk, hogy a Motogp hírességek csarnoka nem feltétlenül az elnyert vb. címek számáról szól és ez nagyon jól van így.
Az időjósok szombatra vihart jósoltak, és ez alkalommal sikerült eltalálniuk a jövőt. Az FP3-as szabadedzést törölték, de a Q1 Q2-es edzésre a pálya meglepően gyorsan felszáradt. A Kvali pozitív és negatív meglepetéssel is szolgált, Pol Espargaro nagyot ment a KTM-el, Andrea Doviziozónak azonban nem sikerült beverekednie magát a Q2-be, a 13. helyről várhatta a rajtot. Nem túl rózsás kilátások egy vb. aspiráns számára.
A rajt sorrend: 1. Marc Marquez ( micsoda meglepetés ! ) 2. Valentino Rossi ( csak alakul az a sokat szidott vacak Yamaha ) 3. Cal Crutchlow 4. Jack Miller ( leggyorsabb Ducatis ? ) 5. Pol Espargaro ( ok, hogy Vinales meghúzta kicsit, de akkor is szép eredmény ! ) 6. Maverick Vinales
Lássuk mi jött ezután….
1. Alex Rins: A 2016-os Silverstone-i Vinales győzelem után sokat kellett várni egy újabb Suzukis győzelemre, most azonban minden összeállt. Persze Marquez és Crutchlow bukása és Dovi katasztrofális kvalifikációja is segített, de miért pont most, miért pont itt sikerült? Hosszú út vezetett a sikerig, a Gp mezőny legkisebb japán csapatának eredményessége nem a véletlen műve, hanem a tudatos aprólékos építkezésé. A tavalyi év második felében bemutatkozott új alumínium-szénszál váz, illetve az új lengővilla a mezőny legsemlegesebb, legpontosabban irányítható és a kanyar közepén leggyorsabb versenygépét eredményezte, az idei év kissé erősebb blokkjával felszerelve ütőképes fegyver az égszín kék versenymotor. A még mindig hiányzó lóerőket a kigyorsításon is megbocsátó és a gépnek stabilitást biztosító váz és futóművön kívül az elektronika tökéletes beállítása is segíti. Ha versenyző korábban tekerheti rá a gázt a kanyarból kifelé menet, értékes métereket nyerhet, amelyekkel kompenzálhatja a v4-es lóerő gyárak biztosította katapultálást, illetve segíthet az elrontott féktáv utáni kigyorsításon. Jól mutatta ezt Alex a futam végén elkövetett hibája, amiből Valentino képtelen volt profitálni, a Suzuki nagyszerű adottságai miatt.
Check out the crucial move on @ValeYellow46 which secured @Rins42 his maiden #MotoGP victory at @COTA! ????#AmericasGP ???????? pic.twitter.com/IR1OQkD1Cs
— MotoGP™ ???????? (@MotoGP) 2019. április 15.
A többek közt a kigyorsításért is felelős 2016-től bevezetett Magnetti Marelli egyen elktronika egyébként nagyjából úgy viszonyul a korábban a csapatok által fejlesztett technikához, mint a gereblye a John Deere traktorhoz, ennek az egyszerű „szerszámnak” a beállítása pedig nem okoz gondot a feladattal megbízott Tom O’kane számára. A szakemberről csak annyit, hogy ő volt az, aki annak idején Wayne Rainey Marlboro Roberts Yamahájára a mezőnyben elsőként felszerelte a versenygép viselkedését monitorozó telemetriát. A jól belőtt elektronika további előnye, hogy csökkenti a „hátsó gumi fogyasztást” ami a Yamaha csapat legnagyobb mumusa az egyen elektronika bevezetése óta. Nem nehéz belátni, hogy a gumi akkor fogy, ha a kerék gyorsabban forog mint ahogyan a motor halad, ha nincs felesleges „wheel spin” ( túlpörgő kerék ) és nem marad az értékes „kaucsuk J” az aszfalton. Ráadásul puhább keverékkel is tovább bírja a motor, ami a kanyartempónál segíthet. A kezelhető technikához, mint egy bonyolult zárhoz, kell egy megfelelő kulcs, a versenyző. Ezt sikerült megtalálnia a Suzukinak Alex Rins személyében. Ne szemérmeskedjünk, Aleix kívülről nézve borzasztó stílusban motorozik, keze-lába szét áll, felsőteste sokszor Doohanhez hasonlóan kitekerve. Az eredmény azonban bámulatos. Bársonyosan finoman kezelt gázkar, a kanyar bemenete alig keresztbe álló versenygép, finoman megválasztott ívek. Nyoma sincs Marquez „üsd- vágd nem apád” erőszakos stílusának, nem beszélve Crutchlow két keréken elkövetett favágásáról. Mindezen jóságokhoz volt adalék a Texas-i pálya mosódeszkára hasonlító aszfalt minősége, amely felszínre hozta a Suzuki és a Yamaha finoman és neutrálisan viselkedő versenygépeinek erősségét a többi, erősebb de dúrvább technikával szemben. Bravó Alex, csak így tovább, így kell odacsapni az óriásoknak. Kiegyensúlyozott motorozás, hideg fejjel, ésszel, okosan. Szükség lesz rá a szezon olyan pályáin, ahol a riválisoknál rendelkezésre álló brutális erő számít majd.
2. Valentino Rossi: Az évek és a rutin, na és persze a már Rins esetében is felmerült sornégyes finom technika az egyenetlen aszfalton. Vale a téli teszteken mutatott sopánkodása után igen szépen gyűjtögeti a pontokat, hiszen a Yamahánál kézzel fogható az előre lépés. A javuló eredmények pedig magukkal hozzák a veterán mosolygósabb hangulatát, még Marquezzel is belefér a parolázás, ha a pontversenyben jól alakulnak a dolgok. A Rinshez hasonlóan a verseny napon mindig erős legenda dolgát Texasban az is segítette, hogy a kvalifikációban tudott erősödni ezen a hétvégén, nem kellett keresztül verekednie magát a fél mezőnyön. A katari verseny is könnyebben ment volna, ha nem a rajtrács utolsó harmadából eredt volna a mezőny nyomába. Valentino és a Yamaha csapat számára óriási jelentőséggel bír a következő, két hét múlva Jerezben rendezett futam, ott eldől majd, hogy komoly bajnok eséllyesként számolhatunk-e a 46-ossal. Ha ott is jól muzsikál az öreg, utána nagy menetelés veheti kezdetét. Le Mans, Mugello, Kataluna, Assen mind Valentino erős pályái, Sachsen Ringen persze megint ott lesz majd a Marquez veretlenségi faktor, de addíg rengeteg pontot gyűjthet Vale. Tavaly összesen egy 2. helyezése volt, ezt máris sikerült megdupláznia, a jelek tehát biztatóak. Hajrá, csak kellene az a 10. Ugye? :)
3. Jack Miller: Beérett az „eszetlen” ausztrál fenegyerek? Úgy tűnik igen. Jack a futam utáni sajtótájékoztatón nem kertelt tovább, nyíltan vállalta, hogy gyári ülésre hajt. Nyilatkozatával Így további nyomást helyez az amúgy is kissé enervált Petruccira, aki továbbra sem hiszi el magáról, hogy a Missionwinnow Ducati nyergében felnőhet a legnagyobbakhoz. Jack esetében korábban sem merült fel az önbizalom hiány, inkább annak túltengésére voltak félre nem érthető jelek. Az eszeveszetten szoros és kiélezett Motogp mezőnyben, egy 19 futamos bajnokságban símán számolnunk kell az ausztrállal, ne feledjük, ha nincs az ülés dobálós baki Katarban, a pont táblázaton is előrébb lenne Jack. 4. majd egy 3. helyezés. Az ész megáll, hogy 3 futam után fogalmunk sem lehet hogyan alakul a szezon további része.
4. Andrea Doviziozo: A futam után saját pozitív teljesítményét látva azt gondolom, Andrea volt a legmeglepetebb versenyző a padockban. Cota után vezetni a bajnokságot számára azért nagy teljesítmény, mert mindez annak ellenére alakult így, hogy túl vannak két olyan helyszinen, amelyeken a Ducati nemigazán vitézkedett az elmúl évek folyamán. A Mission (küldetés) ezen része eddíg teljesítve, pont veszteség minimalizálásból eddig 5 csillag Dovinak és a vörös olasz márkának. Látva Andrea katapult rajtját a 13. rajtkockáról, a többi csapatnak komolyan el kellene gondolkodnia, a béna egyen elektronika rajt képességeit ellensúlyozó mechanikus rajtsegítő lemásolásán is a lengővilla szárnyacskán felül. Andrea ezzel az eredménnyel az amerikai nagydíj egyik legnagyobb nyertese.
5. Franco Morbidelli: Fabio Quartararo berobbanása újonc ként a Motogp mezőnybe kissé elhomályosította Franco bemutatkozását a megújult Yamaha csapatnál. A potenciál persze megvan a volt Moto2-es világbajnokban, de tagadhatatlan, hogy többet vártunk a Motogp kategóriát a futottak még kategóriát képviselő Marc Vds Hondán kezdő versenyzőtől. A mindenki által a legkönnyebben vezethető tanuló Gp motorként számon tartott Yamaha azonban egyenlőre nem volt képes a maximumot előcsalni a Rossi tanonc Morbidelliből. A 18 másodperces hátrány a győztes Rinshez képest körönként majd egy másodperc el lassab köridőt jelent, ami nem túl sok jóval kecsegtet a jövőt illetően, főleg egy olyan pályán, ami elvileg jól kellett volna hogy feküdjön a stabil Yamahának.
6. Danilo Petrucci: 21 másodperc hátrány a futamgyőzteshez képest. Rengeteg. Nagy szerencse a Motogp mezőny számára, hogy a műszaki innovációban élen járó Ducati csapat „személyzeti vezetése” ennyire élhetetlen és béna. Az rendben van, hogy kitartanak a Duki újkori szárnyalása előtt igencsak harmatos eredményeket felmutató Dovi mellett, hiszen tapasztalata, a versenygép evoluciójának ismerete, illetve az elmúlt két esztendő eredményei indokolják a hűséget. De Lorenzo elküldése és Bautista Superbike-ba deportálása olyan mérhetetlenül nagy hiba, ami megbocsáthatatlan. Vajon mire lenne képes az elengedett páros a gyári Ducatin? Jack Miller mindenesetre készen áll, Bagnaia pedig tanuló évét tölti a Ducatinál. Ha Petrucci nem köti fel a gatyáját, és nem él a lehetőséggel, az év második felében már keresheti jövő évi munkaadóját.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a HRC csapat és versenyzőinek katasztrófális hétvégi teljesítménye mellett. Az előző versenyen mutatott Marquez fölény nem túl sok jóval kecsegtetett a kiélezett versenyt kedvelő Motogp rajongók számára, és Marc ezt a futamot is hasonlóképpen kezdte. 8 kör alatt majd 4 másodpercet adott a mezőnynek, elfelejtve, hasonló tempót tartva megint meglett volna az Argentinában villantott különbség. Marc azonban elfelejtette, hogy a 10 másodperces futamgyőzelemért ugyanannyi pontot adnak min a 2 másodpercesért. Crutchlow bukása vészcsengő lehetett volna számára, már amennyiben velünk együtt a tv készülék előtt ülve követhette volna a versenyt. Cal Hondájának eleje minden előzetes figyelmeztetés nélkül „csukott be”, jelezve, hogy nem alaptalan a Britt téli tesztek óta tartó panasza, hogy a Honda elveszítette eddigi legfőbb erősségét, a kanyar bejáratokon, féktávon tapasztalható stabilitást. A texasi egyenetlen aszfalt csak felerősítette a Honda gyengeségét, amelyről már korábbi elemzéseimben is kitértünk. Az alábbi kép azt a pillanatot mutatja, amikor az LCR Honda első gumija tapadását veszíti. Jól látható, hogy a gép dőlésszöge koránt sem indokolja, hogy elmenjen az eleje.
Crutchlow bizonytalansága ez első kerék komtrollált tapadását illetően többször felmerült már, Marqueztől persze ne várjunk semmilyen negatív kiszólást, az ellenfeleknek reményt adó panaszt. Ne feledjük, tavaly váll nélkül motorozott fél szezont és nyert vb. címet. Ha a probléma jelenkezésekor nyávogásba kezd, biztosan vérszemet kaptak volna az ellenfelek. Azt azonban Marc is bevallotta a kvalifikációs edzés után, hogy a hátsó egyenesben egyszer sem sikerült koppanásig húznia a gázkart még hatodik fokozatban sem, az ideges nem stabil váz és futómű azonnal életveszélyes szitálásokkal hálálta meg a próbálkozásokat. A Honda erőfeszítéseit az erősebb motorblokk elkészítésére ebben az évben siker koronázta, mind a 3 eddig futott versenyen az övék volt a top speed, ez az elmúlt három évben összesen ha 4-szer sikerült nekik. Ebben a dologban eddig a Ducati Desmo-é volt a fölény, más kérdés, hogy mire mentek vele. Vb címet minden esetre nem termett számukra a puszta motorerő. Marquez álom versenye mindenesetre egy szempillantás alatt vált rémálommá, a motor újra indítására tett kabaréba illő kísérletei pedig megmutatták, hogy ő is csak ember, nem holmi bolygónkra tévedt ufo.
Ha mindez a dráma a közönség és a rajongók számára még nem lett volna elég, a Honda csapat rátett még egy lapáttal. Jorge Lorenzo motorja valamilyen rejtélyes elektronikai hiba okán megadta magát, így téve teljessé HRC katasztrófa hétvégéjét. Jorge mélyrepülését figyelni lassan kívülról is fájdalmas, kíváncsian várom mikor vonulnak el a viharfelhők és mikor süt le a nap újra az ötszörös világbajnokra.
A következő állomás Jerez, teljesen más karakterisztikájú pálya, minden csapat, rajongó és szakember számára sokat megmutat majd arról, hol tartanak egymáshoz képest a csapatok.
#alexrins #motogp #monsterenergyyamaha #teamsuzukiecstar #repsolhondateam#qatartest #missionwinnowducati #ktmfactoryracing #apriliaracinggresini #valentinorossi #narcmarquez #andreadoviziozo