Motogp matek… és egy kis történelem.

Egy Gp motor alkatrészei szédületes tempóban élik saját életüket, miközben az egész gépezet a 160-185 km/órás ás átlag tempóval, az egyenesekben versenyzővel a nyeregben nem ritkán 350 km/órával hasít. Nézzük, mi történik ilyenkor a motorblokkban. Napjaink Gp motorjai 18.000-es legmagasabb fordulatszámra képesek, tehát a főtengely másodpercenként 300-at forog. Ez azt jelenti, hogy a gázcseréért felelős szívó és kipufogó szelepek 150 alkalommal nyitnak és zárnak másodpercenként, ami elképesztő sebesség. Nem csoda, hogy ezt a munkatempót a szeleplebegés okán évek óta pneumatikusan kénytelenek megoldani a mérnökök, szeleprugó képtelen már lekövetni ezt a vezérlés által diktált tempót. Erős az összefüggés a Ducati versenygépeinek kiemelkedő teljesítménye és az általuk alkalmazott Desmo direkt vezérlés között, ez talán  a leggyorsabb gázcserét biztosító vezérlési rendszer. A vezérlési szisztémát Enzo Ferrari és a kétkerekű olasz testvér márka Ducati legendás mérnöke, Fabio Taglioni ötölte ki és adoptálta a vörös versenygépekbe. ( A Mercedesnél is folytak kísérletek hasonló irányban. )  Az 50-es évek öntési technológiája ugyanis már akkor képtelen volt a magasabb fordulaton is üzembiztos szeleprugó legyártására.

Miközben zajlik az élet a Gp motor hengerfejében, az erőforrást tápláló injektoroknak is követniük kell a szédítő tempóban zajló eseményeket, a maximális teljesítményt jelentő fordulaton közel 9000 alkalommal kell benzint fecskendezniük az égéstérbe. A dugattyúk 29m/sec-os sebességgel mozognak a hengerben, ez nagyjából 100 km/h-ás sebesség. Ez nem tűnhet soknak, de egy olyan alkatrész átlag sebességéről beszélünk, amely egy átlagosan 48 mm es száguldás után (löket) kénytelen megállni az egyik végpontokon, hogy azután megkezdje útját az ellenkező irányba. Mindezt 18.000 alkalommal percenként.

A Gp motorblokkban tehát minden irtózatos sebességgel forog, de nincs ez máskánt a blokkon kívül sem. A kerekek 300 km/h-nál elérhetik a másodpercenkénti 50-es fordulatot, ez éppen duplája az otthonunkban használt mosógépünk centrifugája által használt legmagasabb 1500-as percenkénti fordulatnak. A Gp-ben használt karbon féktárcsák természetesen ugyanilyen sebességgel forognak, ha itt izgalmas értékekre vagyunk kíváncsiak, érdemes a hőmérsékleti adatokra vetnünk egy pillantást. A Mugello-i, vagy a Sepang-i pálya célegyenesének végén a tárcsák 6 másodperc alatt melegszenek 250 celsiusról közel 800 fokra. Egyes pályákon a teljes kör 20-30%-át is fékezéssel kénytelenek tölteni a versenyzők, hogy lelassítsák a rakétát,  és elforduljanak a következő kanyarban.

A magas hőfokon jobban működő karbon fékekkel ellentétben a motorblokk esetében épp a keletkező hő eltüntetése a megoldandó feladat.  Ebben a hűtőfolyadék keringetéséért felelős vízpumpáé a főszerep, a szintén keményen dolgozó alkatrésznek a legmagasabb fordulatszám közelében percenként 100 Liternyi vizet kell átforgatnia a hűtőn, hogy a versenygép működőképes maradjon.

Mindeközben persze a versenyző sem tétlenkedhet, példaként a Texasi pályán körönként átlagosan 30 alkalommal váltanak a fiúk, hogy az ideális tartományban tartsák a fordulatszámot. Ebben a tevékenységben természetesen segítségükre siet a Gp motorokon alkalmazott két irányban seamless gyorsváltó, amelynek segítségével 0,01 másodpercet vesz igénybe egy fokozat váltás.

Napjaink Gp gépeinek elektronikai rendszere sem tétlenkedik verseny közben, egy futamon átlagosan 30 GB adatot rögzít a rendszer és ezek birtokában azonnal beavatkozik működésbe a tecnika. Az injektor vezérléséhez szükséges adatokat gyűjtő szenzorok másodpercenként 1000-alkalommal vesznek mintát a kipufogó gázból, teszik ezt a négy kipufogó könyökben és a végdobban is.

A versenyzőkön túl a verseny gépek is kőkeményen dolgoznak tehát futam közben, amíg mi kényelmesen felbontunk még egy doboz sört a kanapén ülve. Mindezt azért, hogy mi még jobban szórakozzunk kedvenc versenyzőink viadalait nézve…