2019 Motogp 9. Sachsenring – avagy ki a valódi legenda
2019 Motogp 9. Sachsenring – avagy ki a valódi legenda
Szerző: Király László - GP-King
2019.07.17
Bő egy héttel a német Gp után más fórumokon mindent elolvashattatok már a futammal kapcsolatban, igen Marquez újra megcsinálta, megvan a tízedik győzelem. 66 fokos dőlésszög rekord és 58 előny a pontállásban.
De miért ilyen átütő Marc ezen a többiek által csak gokart pályának csúfolt helyszínen? Nos, csodálkozásra valójában semmi ok. A bajnok élete jelentős részét balra forduló, csúszós, dirt track pályákon töltötte, lapra fektetett motorja nyergében. A Sachsenringi pálya gyakorlatilag egy jó nagy bal kanyar, az aszfalt csúszik, csak az eddig senki által nem produkált 66 fokban kell dönteni a motort és máris karba tett kézzel lehet átgurulni a célvonalon. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor talál legyőzőre a 93-as, ez a fölény lassan nyomasztó a német pályán. (is)
In a league of his own, @marcmarquez93! ????#GermanGP ???????? pic.twitter.com/W6OLQp76uK
— MotoGP™ ???? (@MotoGP) 2019. július 7.
Igen, Alex Rins is újra megcsinálta. Zsinórban másodszor dobta el a biztos dobogós helyezést, minimum 40 pontot bukva a pontversenyben. Nem tudni mi zajlik a fiatal spanyol versenyző fejében a bukósisak alatt, tavaly nagyon stabil teljesítményt nyújtott. Majd egy éve, hogy verseny közben dobta el a vasat, ezek a hibák a magabiztos második helyezésbe kerülnek a Suzuki első számú versenyzőjének.
Igen, Quartararo is megcsinálta, éles helyzetben először dobta el a szatellit Yamahát, Gp újoncként azt gondolom így a szezon közepén ez, ha nem is dicséretes, de belefér. Crutchlow sebesülten jobban motorozik, mint egészségesen és ez már nem az első alkalom.
A Ducatik a gödör alján ücsörögnek, új váz, terelő szárnyak, közel 300 lóerő ide vagy oda, nem fordul a vörös csodagép. Márpedig a Motogp nem gyorsulási verseny, a pályákon több a kanyar, mint az egyenes. A lassú kanyartempót kompenzálandó lehet korábban kigyorsítani, de ennek a gyorsan fogyó hátsó gumi az ára. Petrucci közben szépen felnőtt Doviziozo mellé, és így most Jack Millerrel kiegészülve üzengetnek a sajtón keresztül Gigi Dal’igna-nak, hogy legyen már szíves egy olyan motort készíteni a számukra, amelyik úgy veszi a kanyarokat, mint egy Suzuki. Brno, Redbull Ring, Silverstone, Misano mind kedvező helyszín a vörösöknek, meglátjuk, mire mennek vele a 93-as ellen.
Szóval Marquez, Marquez, Marquez, Marquez, Marquez, Marquez, Marquez, Marquez, Marquez !
Még szerencse, hogy fantasztikus tehetség látványos stílussal párosul, mert különben egykettőre a Doohan korszakot jellemző unalomba fordulhatna a bajnokság. Persze Marc ez elkövetkező tíz év minden német Gp-jét megnyerheti, a szurkolók egy részének ez is kevés lesz, ha mindezt egyedül a Repsol Honda nyergében követi majd el.
Mit számít hány különböző gyártmánnyal nyeri egy versenyző világbajnoki címeit?
Az elmúlt hónapokban ütötte fel a fejét egy újabb vita téma világ leggyorsabb két keréken közlekedő versenyzőinek teljesítményét illetően, amely olyannyira elhatalmasodni látszik, hogy már a legkomolyabb szak újságírók is kezdenek megnyilatkozni a témában. A téma a Yamaha kereskedők Red Bull ringen megrendezett Tenere700 tesztje után is felmerült. Vacsora közben parázs vita alakult ki, és én most megosztom veletek, mit gondolok a dologról, aztán kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.
Először is felmerül a kérdés, miért éppen most foglalkoztatja a rajongókat és a szakírókat ez a kérdés? A válasz nem túl bonyolult, a világ jelenlegi leggyorsabb motor versenyzője Marc Marquez számára szépen lassan látótávolságba kerül az újkori motor versenyzés korábbi csoda gyerekének, Valentino Rossinak 9 szeres vb. címe.
2014-ben egyik nagyon kedves motoros területi képviselő barátunkkal látogattunk el a misano-i GP futamra, a kolléga születés napja is erre az időszakra esett, így ajándékként magammal vittem egy üveg jó fajta 18 éves whiskey-t ajándékba.
Mivel a verseny hétvégén felkavart bennünket a sok élmény, elmaradt az ünneplés, hazafelé induláskor kapta meg az ünnepelt az ajándékot. Marc Marquez az előző évben robbant be a Gp mezőnybe, és az ajándék átadásakor már jó úton haladt második király kategóriás címe felé. Mivel a Whiskey megmaradt, úgy döntöttünk, addig érleljük tovább a nedűt, amíg a két versenyző fenomén valamelyike meg nem nyeri a 10. vb. címet. Ekkor hallottam először, hogy a 93-ast csak akkor ismerik majd el a Valentino rajongók, amikor túlszárnyalja a nagy elődöt a spanyol.
Ebben az időszakban pedig még nagy volt a szerelem a két versenyző között, tényleg úgy tűnt, hogy a Rossi rajongók a veterán visszavonulása után csont nélkül 93-as piros pólóba öltöznek majd, hiszen Rossi is elfogadni látszott az akkor húsz éves őstehetség elképesztő képességeit.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és sok minden történt a Motogp világában. A két bajnok a 2015-ös sepnag-i verseny hétvégén rendesen egymásnak rontott. Valentino a versenyt megelőző sajtó tájékoztatón rúgott egy méreteset indokolatlanul spanyol versenytársába, az előző, ausztrál futammal kapcsolatban vádolta meg Marquezt azzal, hogy Lorenzot akarja vb. címhez segíteni.
A feltételezést először mindenki viccként kezelte, hiszen az mégiscsak furcsa, hogy nem az az Andrea Iannone került a célkeresztbe, aki az ausztrál utolsó körben Rossit megelőzve pontot rabolt tőle, hanem az a Marquez, aki Lorenzo-t fosztotta meg 5 értékes ponttól ugyanígy. Rossi a nyilatkozattal talán csak biztosra akart menni, hogy Marquez annak hatására udvariasan félreáll majd, ha legközelebb bármilyen formában utoléri a 46-os. Íme, az ausztrál futam utolsó köre, mindenki döntse el maga, melyik volt az a pillanat, amikor a 93-as segített honfitársának.
Mindenesetre a megnyilatkozás visszafelé sült el, Marquez a vb címre esélytelenként is úgy harcolt Valentino Rossi ellen a sepangi futamon, mintha az életéért küzdött volna. A csata a végül odáig fajult, hogy a kilencszeres bajnok legendánál teljesen elszakadt a cérna, tudatosan a pálya szélére szorította a kekeckedő ifjú titánt, annak bukását okozva.
Valentino a futamon szerzett pontjait megtarthatta, de kapott három büntető pontot, ami a szezonban korábban begyűjtött fekete pontokkal együtt az utolsó rajthelyet eredményezte a Valenciai záró futamon. Az eseményeket követő sajtó háború részeként az olasz rajongók odáig mentek, hogy a Marquez család házának bejáratához ürülékkel teli fazekat vittek. „Disz iz di end of a bjutiful frendsip”. Ilyen szégyenletes módon ért véget a Mick Doohan utáni Motogp korszak két leg ikonikusabb alakjának felhőtlen barátsága.
A rajongói táborok szétszakadtak, Valentino Rossi fanatikus fundamentalista rajongói egy az egyben Marquezre tolták az amúgy 19 futamos 2015-ös vb. cím elveszítését, és ez örökre elfogadhatatlanná tette a 93-ast számukra. A jóval kisebb létszámú és kevésbé fanatizált Marquez tábor szerint Rossi jelenléte 40 évesen a versenypályán egy anomália, és a 46-os legenda Lorenzo, és Marquez megjelenése óta, gyakorlatilag tíz éve nem rúg labdába.
Itt érkezünk el értekezésünk alap témájához. A motorversenyzők sok-sok egymástól különböző fizikai pszichés és egyéb képességgel rendelkeznek, ezek közül az egyik az alkalmazkodás, a versenyzési és vezetési stílus módosítása egy esetleges csapat és/vagy motor márka váltása esetén. Vannak, akiknek könnyebben megy a dolog, másoknak nehezebben és természetesen a váltás sikeressége vagy kudarca ezer tényező függvénye. Gondoljunk csak Johann Zarco kínlódására a KTM nyergében, Valentino Rossi szenvedésére a siralmas Ducatis években, vagy Lorenzo vergődésére a Repsol Hondánál.
Hogy Marc Marqueznek kell-e csapatot váltania, hogy bármit is bizonyítson a nézőközönségnek, azt kötve hiszem. Valentino Rossi sem kalandvágyból, vagy kivagyiságból hagyta el a gyári Honda alakulatot 2004-ben, hanem azért, mert nehezen viselte a Honda pökhendi hozzáállását. Azt ezt követő Yamaha sikersorozat fantasztikus volt, hiszen Rossi ezzel keményen orrba törölte a HRC vezetését, akik egy életre megtanulták, hogy ha legközelebb egy különleges versenyzőre bukkannak, mindent megtegyenek, hogy megtartsák azt maguknak. (Lásd Marc Marquez)
A történet persze úgy teljes, ha elmondjuk, hogy Valentino nem csak a sisakzsákját és barátját, Ucco Saluccit vitte magával 2004-ben, hanem előző évi bajnokságot megnyerő komplett Honda boxot, Jeremy Burgess főmérnökkel az élen. Így nem csak a Yamaha csapatot erősítették meg, hanem gyakorlatilag lefejezték a HRC vezető alakulatát.
Valentino következő 2011-es váltását szintén nem a kalandvágy hajtotta, hanem az a tény, hogy a Yamaha Jorge Lorenzo érkezésével megtalálta utódját, aki ugyanazon a motoron ülve képes volt elhódítani tőle a bajnoki címet. A 2013-as, napjainkig tartó Yamahás szakasz pedig leginkább menekülés volt a Ducati boxból és az ott megélt frusztráció elől.
Szóval, fog-e Marc Marquez csapatot váltani? Dehogy is. Ameddig jönnek az eredmények, amíg körülötte dolgozó csapat tökéletesen végzi a munkáját, és ameddig a HRC hímes tojásként a tenyerén hordozza, biztosan nem. Miért tenné? Hogy azoknak bizonyítson, akik húsz világbajnoki cím után sem lennének képesek elfelejteni a 2015-ös futamon végrehajtott 7 darab előzését? Ezek a szurkolók akkor megint kitalálnának valami mást, hogy miért nem is igazi legenda a 93-as.
Egy Motogp verseny csapat, ha jól működik, (és ha rosszul :)) nagyon hasonlít egy családhoz. Ha pedig a családban minden rendben van, minden kerek és boldogság van, ki az a bolond, aki kalandvágyból, vagy a kívülállónak való bizonyítási vágyból elválik, hogy egy új asszonnyal „bizonyítson”?
Aki követi a futamokat, persze tökéletesen látja a teljesítményt, az eredmények önmagukért beszélnek, és bizony a 93-as átesett már két kategóriaváltáson, bizonyítva a megváltozott technikához való alkalmazkodó képességét.
Amiben azért kívülállóként reménykedhetünk, hogy a Motogp többi „családja” jobb motorokat küld a rajtrácsra, és újra keményebb küzdelemre kényszeríti Marc Marquezt, hogy még eszementebb produkciót bemutatva kápráztassa el ennek a csodálatos sportágnak a szerelmeseit.
#marcmarquez #valentinorossi #calcrutchlow #motogp #alexrins #fabioquartararo #Gpking